Cikkünkben most bemutatjuk a RAID működését, annak típusait, illetve elmagyarázzuk, hogy pontosan hogyan is kell azt megfelelően használni.
Bár a “Hogyan telepítsük fel az Intel Rapid Storage Technology drivert? – Az NVMe SSD driver telepítése” című cikkünkben már beszéltünk a RAID és az AHCI egymástól eltérő tulajdonságairól, működési elvük alapjairól, ám a különböző típusokat akkor még nem érintettük. Pedig az AHCI-vel ellentétben a RAID-nek bizony több fajtája is van, amelyek más és más sajátosságokkal, eltérő lehetőségekkel bírnak. Ezeket fogjuk most részletesebben is boncolgatni, hogy ez a kissé talán szárazabb és bonyolultabbnak tűnő téma, mindenki számára érthetőbbé váljon.
RAID 0: A 0-ás típus vagy a csíkozás a legalapabb a sorban, pontosan ezért talán a legnépszerűbb vagy leggyakrabban használt megoldás is. A 0-ás a legkevésbé biztonságos fajta, így a taglemezek esetleges meghibásodásával komoly adatvesztéssel is számolni kell következményként. A 0-ás az egyes taglemezek sebességének kb. az összértékén pörög, így a teljesítménye kifejezetten jó. – A körülbelüli érték oka, hogy teljesen bár nem, csupán nagyjából tudja összeadni, ugyanis mivel minden lemezre egyszerre ír és olvas, így a fájlokat szétdarabolja és elosztja a lemezek között.
a 0-ás típus működési elve
RAID 1: Az 1-es típus vagy a tükrözés szintén népszerű megoldás, ekkor ugyanis az adott meghajtókat tükrözzük, vagyis egy adott meghajtó meghibásodása esetén, a többi zokszó nélkül, gyakorlatilag üzemszünet nélkül tudja folytatni a munkát. Az olvasás gyors, mivel nem csupán egyetlen meghajtóról, hanem az egész tömbről képes az adatokat olvasni, az írás ugyanakkor pontosan emiatt lesz valamivel lassabb.
az 1-es típus működési elve
RAID 5: Ahhoz, hogy az 5-ös típus zökkenőmentesen működjön, legalább 3 meghajtóra van szükség. Az 5-ös típus tulajdonképpen a 0-ás működési elvén alapszik, azzal a különbséggel, hogy ha a tömbhöz tartozó lemezek közül egy darab meghibásodik, még nem történik adatvesztés. Itt az olvasási sebesség kifejezetten gyors (egészen addig persze, amíg valamelyik bekötött meghajtó el nem száll), az írási teljesítmény ugyanakkor az adott vezérlőtől függ. A RAID 5 funkcióit, erősségeit és gyengeségeit figyelembe véve, főként a web- és fájlszerverekhez ajánlott, nehéz írási környezetben ugyanakkor nem tanácsos használni.
az 5-ös típus működési elve
RAID 6: A 6-os típus működési elvére tulajdonképpen minden hasonlóképpen érvényes, mint az 5-re, azzal a különbséggel, hogy ehhez egyrészt legalább már 4 meghajtóra lesz szükségünk, másrészt pedig, hogy a teljesítménye annak okán, hogy az 5-höz képest nagyobb a hiba tűrési képessége, valamivel gyengébb lesz.
RAID 10: A 6-hoz hasonlóan, a 10-nek is legalább 4 meghajtóra van szüksége, maga a folyamat pedig tulajdonképpen a 1-nek és a 0-nak a kombinációja, vagyis mindkét megoldás erényeit magában hordozza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyszerre gyors és stabil, vagyis mind a sebesség, mind pedig a megbízhatóság szempontjából a lehető legjobban teljesít. Az adatok tárolása is két irányba történik, így amennyiben 1 vagy 2 meghajtó meghibásodik, úgy az adatok még nem vesznek el teljesen. Talán tárolás szempontjából nem a legideálisabb, a meghajtók kapacitásának ugyanis csupán a felét áll módunkban használni, cserébe viszont mind az írási, mind pedig az olvasási folyamat gyorsabban működik.
Fontos teendők a RAID használata előtt
A RAID elsajátítása és megfelelő használata sajnos nem úgy működik, hogy rögtön, minden előkészület nélkül egyszercsak belecsapunk a lecsóba, ez ugyanis egészen biztosan nem lesz hatékony, jó eséllyel hibát dob majd és nem fogja tudni létrehozni a RAID-et. Ennek okán érdemes a célra szánt HDD-t vagy HDD-ket, a művelet előtt mintegy “alaphelyzetbe állítani”, hogy maga a folyamat már egy teljesen tiszta és üres merevlemezen történjen. Minden, ami eddig az adott HDD-n vagy HDD-ken volt, törlődik.
Maga a művelet bár nem bonyolult, pontosan az imént említett formázás miatt fontos, hogy csak olyan merevlemezt használjunk erre a célra, amin nincsenek létfontosságú adatok, vagy ha vannak is, azokat előtte ne felejtsük el lementeni.
A “gyári visszaállítást” Parancssoron vagy Powershell-en keresztül is el lehet végezni, ez tulajdonképpen mindegy, ám amennyiben Parancssort használunk, úgy rögtön a C:\Windows\system32>powershell parancs beírásával érdemes kezdeni, enélkül ugyanis nem lesz találat. Ez a parancs hidalja majd át a kissé butácska Parancssor nyelvi akadályait, enélkül nem fogja tudni értelmezni mit is szeretnénk. Ezt például a Powershellben nem kell megcsinálni, ott a programnak teljesen egyértelműek lesznek a szándékaink még akkor is, ha már kapásból a formázáshoz szükséges parancsok megadásával kezdünk.
Ezt követően meg kell adnunk a “Get-PhysicalDisk | ft FriendlyName, SerialNumber, UniqueId -auto” parancsot, majd entert ütni. Amennyiben mindent jól csináltunk, úgy a fenti képekhez hasonló adathalmazt kell látnunk, csak persze más FriendlyName-mel, SerialNumber-rel és UniqueId-vel.
PS C:\Windows\system32> Get-PhysicalDisk | ft FriendlyName, SerialNumber, UniqueId -auto
FriendlyName SerialNumber UniqueId
———— ———— ——–
sobetter EXT W62CDEE0 3076234550000000
sobetter EXT WBYHTCH9 3072984389000000
TOSHIBA THNSNJ128GCSU 15AY102ZYDWX 500080DD00037431
A célra szánt merevlemezt a FriendlyName vagy UniqueId segítségével tudjuk majd alaphelyzetbe tenni, a művelet abszolválásához pedig igazából teljesen mindegy melyiket használjuk, bármelyik megfelelő. Csak hogy a saját példánknál maradjunk, a mi esetünkben ez így fog kinézni: Reset-PhysicalDisk -UniqueId “3076234550000000”, vagyis ezt a parancsot kell majd a PS C:\Windows\system32> után beírni, majd ütni egy entert.
Onnan fogjuk tudni, hogy a művelet sikeres volt és a lemezen található adatok törlődtek, hogy a Lemezkezelőben már az adott merevlemez vagy merevlemezek maximális szabad kapacitása lesz majd látható. A következőkben egy teljesen alap, 2 lemezes 0-ás típust érintő műveletet mutatunk majd be, így a fentiekhez hasonlóan egy második, erre a célra szánt HDD-t is érdemes teljesen üressé varázsolni.
Hogyan kell RAID kötetet készíteni? (RAID 0)
Az első és legfontosabb, hogy egy RAID-et végigcsinálni csakis üres meghajtókon lehetséges, partícionált meghajtókon nem. Ennek okán nem kell attól tartani, hogy véletlenül pont azt a meghajtót piszkáljuk majd meg, amiről éppen a rendszerünk fut, a Tárolókészlet létrehozása menüpont alatt ugyanis az a meghajtó nem is lesz majd látható.
Most, hogy az előkészületi fázison átrágtuk magunkat, itt az ideje végigmenni magán a folyamaton. Ahhoz, hogy egy RAID-et indítsunk, nem kell mást tenni, mint a Vezérlőpult > Rendszer és biztonság > Tárolóhelyek > menüpontokon keresztül, a Tárolóhelyek kezelése pontig eljutni.
Így jutunk el végül az Új készlet és tárolóhely létrehozása lehetőséghez, amire rákattintva a feljebb már említett Tárolókészlet létrehozása menüpont alatt találjuk magunkat.
Ide jutva áll módunkban a felkínált formázott meghajtók közül kiválasztani azt vagy azokat, amit vagy amiket majd használni szeretnénk. A rendszer persze még egyszer utoljára figyelmeztet majd bennünket, hogy azok a meghajtók, amik kiválasztásra kerülnek, végleg le lesznek gyalulva. Amennyiben előtte a cikk elején bemutatott, Parancssoros és/vagy Powershell-es megoldás szerint jártunk el, úgy már nincs ok az aggodalomra, kiválaszthatjuk a kívánt meghajtót vagy meghajtókat és bátran rányomhatunk a “készlet létrehozása” gombra.
Ha mindent jól csináltunk, a készlet létrehozását követően már a tárolóhely nevének, rugalmasságának és méretének megadása ablakban kell találnunk magunkat. Itt tudjuk megadni az adott meghajtó nevét, annak betűjelét, azt, hogy milyen fájlrendszert használjon vagy, hogy milyen típusú legyen a rugalmassága. Ez utóbbiak tulajdonképpen a cikk elején is bemutatott, számozott típusok. A mi esetünkben az egyszerű, vagyis rugalmasság nélküli típus jelenti a 0-át. Ha minden szükséges beállítással megvagyunk, kattintsunk a tárolóhely létrehozása gombra.
Egy kis gondolkodást követően a folyamat befejeződik és tulajdonképpen már meg is vagyunk, létrehoztuk a 0-ás típust. A metódus a többi típus esetén is hasonló, azzal a különbséggel, hogy a rugalmasság típusnál azt kell kiválasztani, amelyikkel dolgozni szeretnénk.
Összegezve tehát ahány RAID, annyi különböző sajátosság, előny és hátrány. Végeredményben pedig mindig az adott felhasználó igényeitől, a megvalósítani kívánt céltól és a befektetett erőforrásoktól függ, hogy melyik megoldás a legpraktikusabb vagy legkézenfekvőbb.
GYIK
K: Hogyan kell RAID-et készíteni?
V: Elkészítésére a Vezérkőpult > Rendszer és biztonság > Tárolóhelyek menüpontok alatt van lehetőségünk. A Tárolóhelyek kezelésénél válasszuk ki az Új készlet és tárolóhely létrehozása menüpontot. Ezen a ponton tudjuk majd a tárolókészletet létrehozni, beállítani annak nevét, rugalmasságát és méretét.
K: NVMe RAID mód mennyire ajánlott?
V: NVMe SSD-t minden esetben AHCI-vel érdemes használni, a RAID azok kezelésére alapvetően már egy elavult technológia.
K: Mit jelent a RAID? – A RAID jelentése
V: Egy olyan tárolási technológia, ami az adatokat több fizikailag független, de egy logikai lemezen tárolja.
K: AHCI vs RAID – AHCI vagy RAID kell-e nekünk?
V: Azt, hogy a RAID vagy az AHCI beállítás jó-e nekünk, minden esetben annak függvénye, hogy egyrészt pontosan hány és milyen merevlemezt használunk és mire. Több merevlemez használata esetén mindenképpen a RAID mód az ajánlott beállítás, míg szimpla SATA SSD-k esetén az AHCI a javasolt. Ebben a módban ugyanakkor nem ajánlott többféle merevlemez típust keverni, tehát párhuzamosan ne használjunk többféle SSD-t és HDD-t ebben a módban.
K: A RAID működése – Hogyan működik a RAID a gyakorlatban?
V: Működése azon az elven alapszik, hogy egy vezérlő több tárolót is tudjon kezelni párhuzamosan. A legelterjedtebb típusok a 0, az 1 és az 5, illetve az ezek kombinációjukként szolgáló 10 és 50. A 2-es, 3-mas, 4-es és 6-os ilyen-olyan okonál fogva kevésbé népszerű megoldások a többihez képest.
K: Mik a RAID-ek előnyei?
V: Minden típusnak vannak előnyei-hátrányai, ez annak függvénye, hogy pontosan mire és miért akajuk őket használni. Az egyes típusok előnyeiről és hátrányairől bővebben a cikk elején lehet olvasni.
